Szia!

Volt már olyan érzésed, hogy senki se szeret. Nekem már volt. A családomban én vagyok a legidősebb testvér és tőle várják el, hogy mindent tökéletesen csináljak. Mindig azzal jönnek, hogy példát kéne mutatnom a többiek számára. A szüleim sose kérdezték tőle, hogy milyen érzés folyton csak példát mutatni.

Szerintük elég idős vagyok hozzá, hogy én csináljam az összes házi munkát. De nem értik meg, hogy ez nekem már sok. Ott a suli amint annak vége jön az itthoni munka ha azzal végeztem ott a házi feladat majd végül egy szabad percem se marad. És így megy ez napról napra. A szüleim? Ők miután végeztek a munka helyükön haza jönnek “fáradtan”. Igaz valamennyit segítenek, de nem túl sokat. Szerintünk nem fárasztó egész nap a gépet bámulni. Ha ez nem lenne elég akkor még számon is kérik mit csináltam egész nap. Tanultam, tanultam, takarítottam. Miért van az ha valamit csinálok azt sose veszik észre csak azt amit nem csináltam meg. És ekkora nyomás alatt, hogy várják el, hogy példát is mutassak. Meg azt hogy kitűnő legyek mindenből. És ezek után még csodálkoznak, hogy nem akarok velük lenni. Félreértés elkerülése végett nem arról van szó, hogy utálom őket csak kilapulok a nyomás alatt amit gyakorolnak rám. Nem arról van szó hogy, nem akarok elmenni velük kirándulni vagy akár csak együtt kártyázni/társasozni. Csak nehéz mindenben megfelelni. De azt még magam se tudom miért akarok megfelelni.

Sziasztok!

Van néhány élettanulság (amit most megosztok veletek) amire túl későn jövünk rá. Mert ha már most tudnánk akkor nem követnénk el hibákat. Nem akarom hogy, azt higgyétek amit általában az emberek: Ez úgy sem így van; Ennek semmi értelme; Könnyű mondani, de megtenni nehéz stb. Én ezeket azért írom le mert, a felét már tapasztaltam. Tudom milyen érzés az mikor arra gondolsz hogy, én itt helyben elsüllyednék. Vagy az hogy semmi értelme élnem senkinek se kellek. Ezeket már tapasztaltam. Mégis úgy gondolom hogy, ezeket a gondolatokat leírom.

1. Idővel a dolgok jobbra fordulnak. Az idő minden sebet begyógyít, de hegek így is maradnak. Ahol egyszer eltörünk és összeforrunk ott vagyunk a legerősebbek.

2. Mindig van mit tanulni. Van az a mondás: A jó pap holtig tanul.

3. 20 év múlva nem azokat a dolgokat fogod megbánni amiket megtettél hanem azokat amiket nem. Jobb több dolgot is kipróbálni úgy hogy, egyik sem tetszik mint, egyet sem kipróbálni.

4. Soha nincs késő.

5.Nem kell foglalkozni azzal hogy, mások mit gondolnak rólad, főleg ha az illető nem is ismer. Azok akik ismernek és közel állnak hozzád az ő véleményük számít ők ismernek igazán. Aki pedig kibeszél a hátad mögött nem igaz barátod.

6.Engedd el a múltad. Azon már nem tudsz változtatni. Ha elrontottál valamit ne ott keresd a megoldást hanem a jelenben. Csak a jelenen tudsz változtatni.

7. Ne halaszd holnap azt amit ma is megtehetsz. Jobb előbb túl esni rajta.

8. Az emlékeket értékelni kell. Csak azok maradnak meg nem pedig a sok ajándék vagy tárgy ami egyszer úgy is tönkre megy. Nálam szinte minden tárgynak története van. Ha valamire rá nézek eszembe jut honnan, mikor, kitől és hogyan kaptam.

9. Ne próbálj meg mindenkinek megfelelni. Mindig lesz valaki aki féltékeny.

10.Légy mindig ön magad. Aki nem tud így értékelni nem érdemel figyelmet.

Sziasztok!

Eltelt egy kis idő amióta írtam. A mai téma a Karácsony. Sokan azt gondolják hogy a Karácsony annyi hogy ajándékot adsz a másiknak, de ez nem igaz. A Karácsony sokkal több. Most neki állhatnék vallási szemmel boncolgatni a témát, de minek mindenki annyit tud a Karácsony vallási témájáról amennyit tudni akar.

Egyszer a szüleim megkérdezték, hogy mit kérek a “Jézuskától” én azt feleltem hogy együtt legyen a család. A szüleim nagyon meglepődtek. Erre a válaszra nem számítottak. Azt hitték, hogy valami játékot vagy valami mást kérek. De nem. Nekem annyi elég volt, hogy együtt legyen az egész család. Mert nincs fogható ahoz az érzéshez amit akkor érzel amikor együtt nyitjátok ki az ajándékokat, vagy a nagyi finom húsleveséhez. Nincs annál felemelőbb pillanat amikor belenézel valaki szemébe és azt a leírhatattlan boldogságot látod amikor oda adod neki az ajándékot. Szóval nem az ajándék a fontos hanem az a szeretett ami akkor a levegőben van. Most itt az adventi időszakban mindig előjönek a régi Karácsonyok emlékei. De most a vírus helyzet miatt nem lehet együtt az egész család. Most is megpróbáljuk a legtöbbet kihozni az ünnepből.

Mindenkinek áldott békés Karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Sziasztok!

Mindenki érezte már azt hogy, kilóg a sorból. Hogy, nem oda való, hogy, különc. Most egy személyes példát mesélnék el:

Általános iskola első osztályában szinte senkit sem ismertem. Azt tudni kell hogy, nagyon nehezen ismerkedek pláne hogy még csak 6 éves voltam. Az egész elsőt egyedül, barátok nélkül jártam ki. De nagyon rossz volt nézni ahogy mindenki játszik valakivel csak én nem. Majd másodikban lett egy barátnőm de ő harmadikban elment. És megint egyedül maradtam. Majd harmadik második félévében lettek barátaim. A legjobb barátnőmmel azóta is nagyon jó a viszonyunk. Egy iskolába kerültünk nyolcadik után. De ebben az iskolában is úgy éreztük magunkat hogy, nem tartozunk ide. De egyszer megkérdeztük az egyik osztálytársunkkat hogy, szerinte beillünk-e az osztályba. Azt mondta nagyon is mert miattunk színesebb lesz az osztály.

Ez lett volna az én történetem. Az utolsó mondat nagyon meghatározó volt számomra. Merjétek fel vállalni akik vagytok. Nem szabad azért megváltozni hogy, kedveljenek. Aki nem fogad el úgy ahogy vagytok az nem is igaz barát.

Sziasztok!

Ti már éreztetek úgy hogy a szüleitek jobban szeretik a testvéreiteket? Én már igen. A szülők mindig azt mondják hogy az ő szemükben a gyerekeik egyformák. De ezt nem mindig mutatják ki.

Elmesélek egy saját történetet. Nekem van egy kishúgom. Ő a családban a “kedvenc gyerek”. Mindenki körülötte ugrál és figyeli minden mozdulatát. Nekem ez néha rosszul esik mert ha én kérek valamit akkor azt nem kapom meg. De ha ő kéri ugyanazt a dolgot ő persze megkapja. Ugyanakkor néha jó dolog hogy nem mindenki a nyakadban liheg és lehet egy kis magán életed. Szóval engem nem annyira zavar hogy a tesóm van a közép pontban. De azért jó lenne ha a szüleim rám is jobban oda figyelnének.

Sziasztok!

A suliból eltelt majdnem 2 hét. Akik új iskolában kezdték a tanévet azok már beilleszkedtek többé kevésbé. Akik meg maradtak a régi iskolájukban azok pedig újra összeszoktak a barátaikkal.

Az elmúlt félév nagy megpróbáltatásainak már vége. A digitális oktatás minden iskolában más és más volt. De a legnagyobb hősök a szülők, az orvosok, az ápolók és a mentősök. De a tanároknak se volt könnyű. Melyik osztály hol küldi a leckét, milyen órára kell készülni, miből mennyi feladat kell stb. A legnagyobb nehézségeket mégis a diákok szenvedték.

Nekem se volt könnyű az elmúlt félév, de valahogy mégis megcsináltam. Nagy elszántság és kitartás kellett hozzá, ja meg akarat erő. Sajnálatos módon a napokban egyre nőtt a korona vírusosok száma ezért lehetséges hogy újra digitális oktatás lesz😥. Ez senkinek se lenne jó, de ha kell akkor kell. Mint a szöveg elején említettem hogy sok kitartással és akarat erővel ezt az időszakot is valahogy mindenki áttudja vészelni.

Sziasztok! Arra gondoltam hogy indítok egy blogot. Hogy miért? Mert az életem tele van titkokal és fájdalmakkal és úgy döntöttem hogy kiírom magamból és névtelenül közzé teszem. Remélem aki csak olvassa annak valamilyen formában tudok segíteni, tanácsot adni.

Egy kicsit magamról: Egy nagy családban élek, van két testvérem és csomó unokatestvérem. Csöndes, nyugalmas helyen élünk.

Thanks for joining me!

Good company in a journey makes the way seem shorter. — Izaak Walton