Sziasztok!

Mindenki érezte már azt hogy, kilóg a sorból. Hogy, nem oda való, hogy, különc. Most egy személyes példát mesélnék el:

Általános iskola első osztályában szinte senkit sem ismertem. Azt tudni kell hogy, nagyon nehezen ismerkedek pláne hogy még csak 6 éves voltam. Az egész elsőt egyedül, barátok nélkül jártam ki. De nagyon rossz volt nézni ahogy mindenki játszik valakivel csak én nem. Majd másodikban lett egy barátnőm de ő harmadikban elment. És megint egyedül maradtam. Majd harmadik második félévében lettek barátaim. A legjobb barátnőmmel azóta is nagyon jó a viszonyunk. Egy iskolába kerültünk nyolcadik után. De ebben az iskolában is úgy éreztük magunkat hogy, nem tartozunk ide. De egyszer megkérdeztük az egyik osztálytársunkkat hogy, szerinte beillünk-e az osztályba. Azt mondta nagyon is mert miattunk színesebb lesz az osztály.

Ez lett volna az én történetem. Az utolsó mondat nagyon meghatározó volt számomra. Merjétek fel vállalni akik vagytok. Nem szabad azért megváltozni hogy, kedveljenek. Aki nem fogad el úgy ahogy vagytok az nem is igaz barát.